Hírek

Búcsúzunk

  Fotó: Birinyi József

Életének 88. évében, 2017 január 23-án elhunyt Mohayné Katanics Mária Liszt-díjas, Bartók-Pásztory-díjas karnagy, zenetanár, a Magyar Köztársaság Kiskeresztje kitüntetettje, a magyar kórusélet emblematikus alakja, szervezetünk tiszteletbeli elnöke.
Utolsó útjára 2017. február 9-én kísérjük a Farkasréti temető központi ravatalozójából (Makovecz terem). Utána 17 órakor szentmise lesz a Belvárosi Nagyboldogasszony templomban (Budapest, V.ker. Március 15. tér).

Igy szól a szomorú hivatalos hír, amely nem képes kifejezni a magyar zenei élet, a kórusélet hatalmas veszteségét, azt a tényt, hogy a legendás nagy karvezető és tanár generáció talán egyik legkülönlegesebb egyénisége ment el. Aki valaha énekelt a keze alatt, aki valaha megtapasztalta senkihez nem hasonlítható szuggesztív erejét, finom érzékenységét, amely hihetetlen erővel tudott párosulni, soha nem felejti el.
„Legnagyobb énekkari művészünk ő; ha mérhető bárkihez egyáltalán, olyan óriásokhoz, amilyen a hagyományteremtő Bárdos-Vásáhelyi nemzedék volt" – írta róla Breuer János.

Mohayné Katanics Mária 1929. április 20-án született Baján, ott fejezte be középiskoláit 1948-ban. 1948 és 1952 között a budapesti Zeneakadémián végezte el a Középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszakot. Tanárai többek között Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Ádám Jenő, Horusitzky Zoltán voltak.
1952-től friss diplomásként a cinkotai Tanítóképzőben tanított, közben Lajtha László mellett dolgozott népzenegyűjtőként és aktív tagja volt a Mátyás templom kórusának és a Budapesti Kórusnak.
1959 és 1972 között énektanár volt a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Itt alapította meg 1959 őszén a későbbi legendás Szilágyi Erzsébet Nőikart, amely fennállása öt évtizede alatt itthon és Európa számos országában aratott sikereket és nyert díjakat. Kórusának tagjait nem csupán zenére nevelte - figyelemre méltó, hogy a „Szilágyi"-ból mintegy hatvanan lettek hivatásos muzsikusok, köztük Eckhardt Mária, a Liszt Múzeum igazgatója, Csengery Adrienne operaénekes és a Zeneakadémia volt tanszékvezetője, Kollár Éva.
1972-től 1984 –ig énektanár volt a Marczibányi téri Ének-Zenei Általános Iskolában (amely később Kodály Zoltán nevét vette fel). Gyakorló vezető tanára volt a Zeneakadémiának. Japán, amerikai és számos más országból látogatták óráit a Kodály módszert tanulmányozó énektanárok, szakvezetők. Közben tanított számos tanfolyamon, nyári egyetemen itthon és külföldön.
1984-ben rövid ideig a Patrona Hungariae Katolikus Gimnáziumban, tanított, majd a Zsámbéki Tanítóképző főiskolára került, ezzel párhuzamosan az ELTE Zenei Tanszékének tanáraként működött. Az ország minden sarkába hívták rendszeresen továbbképző előadásokat tartani, zsűrizni – s nem utolsósorban: vezényelni. Évekig rendszeres vendégkarnagy volt a Magyar Rádió Énekkarnál, több hangversenyen vezényelte a Nemzeti Énekkart. Japánban kétszer, az Egyesült Államokban nyolcszor volt vendégprofesszor. Két könyve jelent nagy segítséget az ország karvezetőinek, a jövendő énektanár generációjának. (Bartók 27 egyneműkara, 1982; Válogatás Kodály kórusműveiből, 1986)
Mohayné Katanics Mária nagy tehetségű muzsikus, és nagy hatású tanár egyéniség volt.

„A legmélyebben átélt szellem mágusa, ki karnagyként énekkarát, hallgatóit egyaránt rabul ejti" Breuer János

Emlékét őrizzük!