| Köszöntő |
 |
 |
| 2005. október 28. péntek, 12:08 | |
 Szeretném megköszönni azt a bizalmat, amelyet a 2003. november 22-iki Közgyűlésen, a szavazatotokkal fejeztetek ki, és amellyel a legnagyobb magyarországi civil szervezet, a KÓTA elnöki feladataival bíztatok meg. Nem vállalnék ilyen felelősséget, ha nem érezném közös szándékaink igazát és erejét. Tudom, hogy nagyon sokan munkálkodtok mindazon, amit Kodály Zoltán jelmondata gyémánt keménységgel, zengő harsonaszóval így fejez ki: "Legyen a zene mindenkié!" Közös dolgunk, hogy gyarapítsuk a kincset, amelyet elődeink összegyűjtöttek. Erősítsük gyermekeinket a zenei anyanyelv éltető energiájával, bátorítsuk őket cselekvő zenélésre. Minden embernek adjuk meg a lehetőséget, hogy megismerje és megszeresse a zenét. Örökítsük tovább a magyar és az európai kórusmuzsika gazdagságát, szép hagyományainkat, zenei kultúránkat. Teremtsük meg azokat az eseményeket, amelyek a zene által ünneppé varázsolják a közösségek találkozását, és legfőképpen mindent tegyünk meg azért, hogy iskoláinkban újra zengjen az énekszó! Adjunk életteret az énekes és hangszeres művészi megnyilatkozásnak, hogy mindenkinek jusson a muzsikálás öröméből. És énekünkkel tegyük szebbé mások életét is! A kórusénekeseknek, karvezetőknek, hangszeres muzsikusoknak és népzenészeknek, - minden kedves tagtársunknak békés újesztendőt, sok szép muzsikát kívánok! Tisztelettel és szeretettel, Budapesten, 2004. január 5-én Kollár Éva (Somfai Sándor fotója) |